Cikkemben két filmet mutatok be, melyek ugyanarra a témára élpültek, mégis teljesen eltérő alkotások.

Doppelgänger - Utazás a Nap túlsó oldalára (1969)

(Doppelgänger - Journey To The Far Side of The Sun)

Rendezte:
Robert Parrish
Készítette:    
Gerry Anderson
Sylvia Anderson
Történet:
Gerry Anderson
Sylvia Anderson
Script:
Gerry Anderson
Sylvia Anderson
Donald James
Tony Williamson
Szereplők:
Roy Thinnes
Ian Hendry
Lynn Loring
Patrick Wymark
Zene: Barry Gray

"Brit kutatók felfedeznek egy eddig ismeretlen égitestet a Nap túlsó oldalán, ami méretét és keringését tekintve tökéletesen megegyezik a Földével. A rendkívül költséges felderítő expedícióba az amerikaiak is beszállnak; John Kane és Glenn Ross űrhajósok megközelítik az új bolygót, azonban a landoláskor súlyos balesetet szenvednek. Ross ismerős közegben tér magához, s hamarosan gyanakvó kérdések záporoznak rá a küldetés vezetőjétől: miért fordultak vissza a Földre, s mi okozta a balesetet? Az amerikai asztronauta képtelen napirendre térni afelett, hogyan került vissza a starthelyre, s zavarát csak fokozzák az egyre furcsább felfedezések, amik senki másnak nem tűnnek fel."

Furcsamód nincs az az érzésünk, hogy ez egy őskövület lenne. A mai hollywoodi produkciók között is megállja a helyét a film. Színtiszta sci-fit kapunk, a filozofálás nagyon minimális. Annyit szeretnék csak elárulni még a történetből, hogy kiderül, hogy a másik bolygó a Föld tükörképe és 2069-ben járunk.

A technikai megoldásokra sem lehet panaszunk. A majdnem két órás alkotás alatt egyszer sem támadt az az érzésem, hogy unatkozom, de egyáltalán nem is éreztem a hosszúságát sem. Apró bakikat leszámítva ez egy mestermű. A látványvilág igaz, hogy nem ér fel a 2001: Űrodüsszeia című filmével, na de itt nem is tömték tele pénzzel a rendezőt, mint Kubrickot, hogy megrendezze a holdra szállást. Persze, ez csak feltételezés, de azért elgondolkodtató.

Térjünk vissza a tárgyhoz. Sok vád érte a filmet, hogy más alkotásokból merített. Mint például a fentebb említett. Leginkább a lezáró jelenet miatt, hiszen itt is egy kerekes székes öregember van, szintén kockás takaróval, de ez annyira apróság, hogy nekem fel sem tűnt, csak utánaolvasáskor találtam rá. Végül a felülvizsgálatok leszögezték, hogy műfajban teljesen más, mint ez vagy például a Solaris, és más '60-as-70'-es évek sci-fi remekei.

Jelen esetben a színészekre sem lehet panaszunk, hiszen nagyon hitelesen alakítanak, már-már együtt érzek némelyik karakterrel. Az egész film a végén egy csavaros fordulatot vesz, melyre egyáltalán nem számítottam. Csak ajánlani tudom.

Színészi játék: 10/10

Látványvilág: 10/10

Forgatókönyv/Sztori: 10/10

Felettünk a Föld (2011)

(Another Earth)

rendező: Mike Cahill
forgatókönyvíró: Mike Cahill, Brit Marling
operatőr: Mike Cahill
zene: Fall On Your Sword
producer: Mike Cahill, Hunter Gray, Brit Marling, Nicholas Shumaker
vágó: Mike Cahill

szereplő(k):
William Mapother (John Burroughs)
Brit Marling (Rhoda Williams)
Jordan Baker (Kim Williams)
Flint Beverage (Robert Williams)
Robin Taylor (Jeff Williams)
Joseph A. Bove (bemondó)
Natalie Carter (karriertanácsadó)
Diane Ciesla (Dr. Joan Tallis)

"Vannak hírek melyek alapjaiban rengetik meg eddigi ismereteinket, világnézetünket és teljes valónkat. Épp ilyen hír, amikor tudósok felfedezik, hogy a Naprendszerünkben akad a Földnek egy pontos mása. Hallatára az egész világ megdöbben. Főleg amikor kiderül, hogy a másik bolygón ugyanazok az emberek élnek, vagyis mindenkinek megtalálható egy másolata. Rhoda Williams (Brit Marling) nem sokkal korábban kerül be az MIT asztrofizika szakára. A másik Föld fedezésének napján egy tragikus baleset következtében összehozza a sors a zseniális zeneszerzővel, John Burroughs-zal (William Mapother), aki épp karrierje csúcsán van, miközben feleségével második gyermeküket várják." /Filmtrailer/

Inkább dráma, mint sci-fi, de ettől függetlenül nagyon különleges. Érdekes képi világgal és vágóképekkel. A sötét színek jellemzik; szürke, fekete, kékesszürke. Ezzel is különös atmoszférát teremtettek a készítők.

A történet fővonala, hogy romantikus viszony alakul ki két ember között, akik még sem lehetnek együtt. Mivel a legelején kiderül, hogy a lány felelős a férfi családja haláláért.

Maga a Föld 2 itt teljesen háttérszerepet kap. Egyfajta "mi lett volna,ha...?" érzést kelt az emberekben. Ugyanakkor megmutatja, hogy az emberek első gondolata még ebben a helyzetben is a félelem valami újtól, így természetesen a bolygó elpusztítása is felmerül.

A tükör gyakran megjelenik a filmben, így utalva a kettős személyiségre, melyet a két Föld is megjelenít. A zenére sem lehet panasz, elég hatásos. Sőt, olykor annyira illik az adott jelentre, hogy nem kerül előtérbe; simul a történésekre, a helyzethez illő érzelmeket kelti a nézőben (legutóbb a Sötét Lovagnál éreztem ilyesmit). Ezt a képet kiemelném, ahogy kontrasztot állít Cahill; körömlakkok és tudományos könyvek valamint sci-fi alkotások:

A főszereplő színésznő annyira természetesnek hat, hogy elhisszük; tényleg ebben az élethelyzetben van. Empátiát kelt, olykor meg is sajnáltam. Mindemellett gyönyörű (még női szemmel is) pont a természetessége miatt. A többi szereplő is jól hozza az adott karaktert, de ő mégis kiemelkedik.

Érdemes megnézni. Az Apollo 18 miatti csalódottságomat 100%-osan pótolta.

Színészi játék: 10/10

Látványvilág: 10/10

Forgatókönyv/Sztori: 10/10